Bogsch Árpád szobrot avattak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában
A hivatal kamaratermében 2012. szeptember 24-én ünnepélyes keretek között avatták fel Bogsch Árpád mellszobrát, Borbás Tibor szobrászművész alkotását, Szentiványi Lászlóné Bogsch Emília adományát. A szoboravatás alkalmából dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke méltatta Bogsch Árpád életművét, közéleti és szakmai tevékenységét.
Bogsch Árpád a szellemi tulajdon egyetemes védelmének meghatározó személyisége, a modern szellemi tulajdonvédelmi rendszer alapító atyja, 1919. február 24-én született Budapesten. 1942-ben megszerzett jogi doktorátusát követően ügyvédként dolgozott, majd 1948-ban, Párizsban az UNESCO Szerzői Jogi Igazgatóságának lett munkatársa. Pályafutását 1954-től az Amerikai Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalának jogtanácsosaként folytatta, 1959-ben amerikai állampolgár lett. Európába 1963-ban tért vissza, amikor a Szellemi Tulajdon Oltalmára Létesült Egyesített Nemzetközi Irodák (BIRPI) igazgatóhelyettesi posztjára kapott kinevezést. Páratlan szakmai életútja a BIRPI utódszervezeteként 1970-ben létrejött Szellemi Tulajdon Világszervezetében (WIPO) főigazgató-helyettesi megbízatásával kezdődött, ezt követően 1973-tól 1997-ig négy mandátumon keresztül, 24 éven át töltötte be a WIPO főigazgatói és az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Unió (UPOV) főtitkári felelős pozícióit.
Bogsch Árpád munkássága a WIPO élén a folyamatos fejlődés jegyében telt. 1997-ig tartó sikeres vezetése alatt erőfeszítései eredményeképpen a WIPO az évek során egy hatalmas, nemzetközileg elismert intézménnyé fejlődött, miután a Világszervezet 1974-ben beépült az Egyesült Nemzetek Szervezetének struktúrájába és az ENSZ egyik szakosított szervévé vált. Irányítása alatt épült fel a WIPO székháza, Genf egyik legjellegzetesebb épülete is, amely ma az ő nevét viseli. Fáradhatatlan vizionáriusként folyamatosan kereste az úttörő újítások felé vezető utat. Bogsch Árpád egyik legfontosabb műve, amelyet a nemzetközi közösség kiemelkedő történeti eredményeként tart számon, a WIPO égisze alatt létrejött Szabadalmi Együttműködési Szerződés megalkotása. Szintén az ő nevéhez fűződik többek között a védjegyek nemzetközi regisztrálásának újraszervezése, a mikroorganizmusok letétbe helyezéséről szóló, történelmi újításnak számító budapesti szerződés létrejötte, valamint a WIPO 1996-ban a szerzői jogi területen napvilágot látott két nemzetközi szerződése, amelyek korszerűsítették a szerzői és kapcsolódó jogok védelmét az új, digitális környezetben.
Rendületlen kitartással, kiemelkedő szakmai elhivatottsággal fáradozott az egyetemes szellemitulajdon-védelmi rendszer, valamint a WIPO konszolidásáért és fejlesztéséért, vezetése alatt mintegy ötven új ország csatlakozott a szervezethez. Ezzel párhuzamosan építő munkásságával jelentős mértékben hozzájárult a fejlődő országok modern nemzeti szellemitulajdon-védelmi rendszereinek felépítéséhez is. Rendkívüli vezetői és diplomáciai képességei, elmélyült, alapos szakmai tudása és személyes kvalitásai révén általános nemzetközi megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett.
Számos nemzetközi és nemzeti elismerés, tucatnyi díszdoktori cím fémjelzi nagyra becsültségét. Munkásságát a Magyar Köztársaság elnöke 1996-ban - a magyar szabadalmi centenárium alkalmából - a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel, illetve életútja elismeréseként 1997-ben a Köztársasági Elnök Arany Emlékérmével ismerte el. 2004-ben a közéleti tevékenységükkel, életművükkel a hazai szellemi tulajdonvédelmi kultúra és tudatosság fejlődéséhez nagyban hozzájáruló kiemelkedő személyiségek számára, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala - amely ekkor a Magyar Szabadalmi Hivatal nevet viselte - kezdeményezésére alapított honoris causa Jedlik Ányos díjban részesült, amelyet nyolcvanötödik születésnapján vett át Genfben. Példamutató szellemi hagyatékát megörökítő magyar nyelvű önéletrajza „Szellem és jog” címmel 2004 augusztusában jelent meg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala gondozásában.
Bogsch Árpád életének nyolcvanhatodik évében, 2004. szeptember 19-én hunyt el Genfben.